Milyen egy hajmosás kéz és láb nélkül? Mit lehet enni, ha a fogaid attól is visítanak, ha szél éri őket? Egy csomó új mozgásforma, avagy indulnak lassan a szürke hétköznapok, még szerencse, hogy a valódi barátokra mindig számíthatok.

 A hétfői mélypont után a kedd sokkal kedvesebb a számomra. 

     Meg kell tanulnom együttélni a baleset következményeivel. Külön-külön egyik probléma sem nagy, de így együtt azzért rendesen oda tudnak csapni. Gyerekkoromban sokszor volt eltörve a kezem, ujjam, stb. valahogy akkor mégsem éreztem olyan nagy problémának. Most meg...?! 

     Négy nap után először merek szájvizet használni. Aki ismer, az tudja, milyen gondot fordítottam mindig a szájhigénére, soha nem volt lyukas fogam, stb. Már szinte hánytam magamtól. A víz csíp mint a szemét! Az van ráírva, egy percig kell öblögetni. Olyasmi mint a Tantum Verde, csak ez nem a torkodban van. Mondták a dokik, hogy egy két helyen annyi szövetet (értsd: húst) vesztettem a számban, hogy ott nem lehet összevarrni, majd magától gyógyul. Nah erre rá ez a csípős-mentás szar..... Nem baj, utána jobban érzem magam.

Mosolyogni még nem tudok, de mintha néha már látnám a fogszabályzóm egy darabkáját. Rész siker :)

     Az ember azt hinné betegen,otthon feküdve, szétunom magam. Nagyjából annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem :) A reggel az a tisztogoatásé. Úgy érzem magam, mint valami macsek, aki órákat tölt a szépítkezéssel. Ti lányok, ezt ti mindennap átélitek?! ;) Legjobb barátom a Hidrogén-Peroxid. Igen, azzal, amivel te platina szőke leszel. Ez a kedves kis vegyület nem csak a hajadat roncsolja szét, hanem a bőrt is előszeretettel lenyúzza. Szóval minden reggel egy kis peroxid kúra, hogy a sok heg, genny, varr és egyéb gusztustalanság eltávozzon. Ezzel együtt persze foszlik az ember bőre is. Mondjuk az nem jó érzés.

     Alap, hogy borotválkozni tilos. Lassan, mondjuk egy év után, úgy fogok kinézni, mint egy átlagos arcszőr mennyiséggel rendelkező férfi. Addig meg csak marad a szakmunkás bajusz-szaki szakáll kombó :) Kiderül, hogy tud nőni a pajesz is. Egy centinként egy szál. Hát így nem én leszek Jose Armando Fernandez valamelyik szappanból :D

     Óriási segítséget jelentenek a barátok. Keddtől jönnek folyamatosan. Szinet délelőttre-délutánra jut mindig valaki. Kapom a cuki figyelmességeket, a szeretetet. Szerintem a gyógyulásban két dolgo tud nagyon segíteni: a pozitív hozzáállás, a töretlen hit, és a szeretet. Hát én ez utóbbiból most nagyon sokat kapok. Mindenki hoz egy kis bébiételt. Mire a (nagy)családunkban megszületik (hamarosan) az első gyermek, profi bébiétel szakértő leszek, hogy mit vegyenek a kedves szülők :D

Lassan tanulgatom, hogyan kell szívószállal enni. Ha a fejemet hátra hajtom, kissé féloldalt, akkor rágni is tudok, nem kerül a sebekhez kaja, és még csak nem is nyáladzom annyit. Ha hiba csúszik a rendszerbe, a legalapabb íztelen kaja is szétmar! Az alkohol hiányát meglepően könnyem viselem (még). Mintha második nagyböjt lenne...:D

     Keddi legnagyobb örömök egyike: Az egyik legkedvesebb ismerősöm megmossa a hajam! Képzeld el a következő szitut: Van egy épp bal kezem, bal lábam, a másik felem rocsolt. Az arcomat nem érheti víz, a jobb oldalamat szintén nem. A kád emiatt kilőve. Marad a zuhanyzó. A zuhanyzó, amibe nem állhatok. Szóval fogunk egy kis háromlábú miniszéket, azt a zuhanykabin elé rakjuk, a társam bemegy a kabinba, én igyekszem hátradőlni amennyire csak lehet a nyitott kabinajtón keresztül és hasból tartani magam, miközben ő leápolja a búrám. Mindeközben persze Velencét varázsolunk a fürdőből. Hááááát, szerintem a Hajas szalonban ez kellemesebb, de az biztos, hogy én most mégis csodásan érzem magam tőle :)

Az arcom egyre jobb. Ha így megy tovább rekord gyorsasággal megyek vissza a munkába....na ne máár! ...:-)

     Ezen a kedden kezdem megvalósítani a tervemet a blogról. Mivel nem vagyok egy nagy számítógépspíler ez nem annyira egyszerű, de élvezem.  Tetszik a sok, (2 kivétellel) pozitív visszajelzés. Örülök ennek az ötletnek, mert így több emberhez eljut a hír, így alkalmam nyílik olyanokkal is beszélgetni, találkozni, akikkel egy ideje nem voltam kapcsolatban. Ennek oka lehet munka, Ausztria, család vagy bármi más. De ez az idő a régi barátságok fölmelegítésére tényleg jó. 

     És persze a legjobb amiatt, hogy hiszem, tényleg tud talán másoknak is segíteni, tud másokat inspirálni. Ez nem egy nagyon komoly baleset, lehetett volna sokkal rosszabb is. De hány ilyen kevésbé komoly problémánk van az életben, amiért sírunk, amiért rosszul érezzük magunkat? Hányszor okolunk másokat a körülményekért? Hányszor sűlyedünk az önsajnálat puha depressziójába? Pedig mit lehetne tennünk, ami nem kerül pénzbe, és mégis segít a gyógyulásban? Talán kellő önirónivál, humorral nézni a dolgokat, elfogadni, ami történt, és keresni benne a lehetőséget a fejlődésre. nem vagyok egy Oravecz Nóri, sem Coelho, talán igazam sincs, de nekem segít. 

    Hiszem, hogy ez, és a rengeteg szeretet, a pozitív gondolatok mind-mind segítenek abban, hogy sokkal hamarabb és jobban gyógyuljak meg, mint az elvárható lenne. Ne kerülj sose hasonló helyzetbe, de ha mégis megtörténik, próbáld ki! Semmit sem veszíthetsz :)

Az alábbiakban néhány szelfi a kinövő arcszőrőmről :P :D

  Schumy

P.s.: A Teleregény folytatódik, ha tetszik, szerinted tanulságos, vagy segíthet egyszer valakin, nyomj egy megosztást, vagy egy tetsziket, hadd jusson el minél több emberhez!