Eltelt az első hét a baleset óta, ebben a bejegyzésben a második is. A hétvége hatalmas javulást hozott, lassan egyre jobban tudom kinyitni a számat, néha már egy-egy mosoly féle is felbukkan, a napfény megcsillan a protézisen...:) Pumukli eltünteti az összes iratomat, és vajon miért értékesebb egy bankkártya, mint egy személyi?

     Hétfőn nagy nap van! Ahelyett, hogy kontrollra mennék a Jánosba, irány prezentációt tartani. Üzlettársammal ma fontos megjelenésünk van. Elindultunk egy uniós pályázaton, célunk némi vissza nem térítendő támogatás az új vállalkozásunkhoz. Közel háromezren indultunk, most 500-an vagyunk, ha sikerrel vesszük ezt az akadályt is, irány a legjobb 350. 250 pályázatra van keret....Szóval a baleset miatt egy darabig kérdéses volt, hogy én is menjek-e, de aztán arra gondoltam, muszáj. A blogban is könnyű nagy szavakat írni, néha muszáj jönnie a tetteknek, különben az ember hiteltelenné válik. Másrészt nehogy már, hogy feladjuk az első nehézségnél...

     Így aztán a reggeli készülődés most kicsit elhúzódik, viszont 10 nap után először immár egyedül is tudok hajat mosni, ami óriási lépés! Végre megint hosszú nadrág, ing, zakó, napszemüveg...újra egészségesnek érzem magam! Barney Stinsonnak igaza van :) Ettől máris kevésbé fájnak a sérülések. Jó dolog néhány napig otthon ülni, és alibiből elfoglalni magunkat, de egy idő után azért elég terhes. Szegény Garfield....:-) 

Viszont az ilyen jellegű élmények újra meg újra rádöbbentenek, milyen fontos, hogy betegség alatt se hanyagoljuk el magunkat külsőleg. Hogy ha máson nem is, a kedélyállapotunkon mennyit tud javítani, ha "elégedetten" nézünk ki. Így már érthető, miért fésülik, akár sminkelik, manikűrözik sokan fekvőbeteg rokonukat a kórházban. Szerintem ezek a gyógyítással nem közvetlenül összefüggő "kezelések" nagyon sokat tudnak segíteni.

     Mivel vezetni nem tudok még a baleset miatt, vitetem magam. Igazán úri dolgom van, jó döntésnek tűnik menni. A meghallgatás kicsit más, mint amire számítottunk. A portán mindenki nagyon kedves. Ki van írva, hogy rossz a lift, de mivel a prezi a negyediken van, nekünk elárulják, hogy működik, és használjuk nyugodtan, ne mankózzak....:-) Hála Isten nincsen sor, sőt hamarabb kerülünk sorra mint vártuk. Összesen EGY ember ül velünk szemben. Ő dönt életről-halálról. Vagy legalábbis a pályázatunkról. Szerencsére nem kell állnunk, úgy érzem jó benyomást tett rá, hogy sérülten is ott vagyok. 20 perc alatt túl is vagyunk az egészen.

Egy alapos fürdés, egy kocsi hátsó ülése, ing, zakó, és máris újra egészségesnek érzem magam! :)

     Este még elvitetem magam egy képzésre, aminek most van az utolsó alkalma. Mindenki segíteni szeretne, de én már segítség nélkül is (jórészt) elboldogulok. Kicsit zavar ez a figyelmesség, kedvesség. Szeretném megmutatni, hogy mennek már a dolgok. De tudom, hogy csak szeretetből teszik. Milyen érdekes, nem?! Sokszor szinte könyörgünk a mindennapi életben a figyelemért. Néha viszont mégis terhes tud lenni. 

     Másnap irány a kórház; varratszedés. Bahhhh! Úgy látszik kedden kevesebb a sérült, nem kell három órát várni. Mint egy okmányirodában, már reggel hétkor sorban állunk, hogy mikor 8-kor kinyílik az ablak, lehetőleg hamar ellássanak minket. Egyébként a minitömeg teljesen kultúrált. 

     Amint az előtérben téblábolok feltűnik egy nagyon kedves arcú, csinos kis nővérke, magamban eszembe jutnak persze az ilyenkor szokásos sztereotipiák, de hát férfiből vagyok, mit tehetek?! :-) Úgy esik, hogy pont hozzá, illetve egy kissé antipatikus orvoshoz kerülök. Szegény srácnak elsőre lövése nincs mit akarok én itt, mondom varratszedés. -Okay, odahív egy  termetes gyakornok hölgyet, meg más tanoncokat, hogy akkor hajrá, neki dolga van. Rendben, elismerem, sima kis varratszedéshez nem kell doki. De basszus, ez a csaj nem kiszedte, kitépte a varratokat, miközben a többiek nézték. Kicsit úgy érzem magam mint az a bizonyos kecske a Jurassic parkban. A T-rex marcangolja, a kocsiból meg figyelik, a kecske meg a fütyi rossz végén áll...:-) Normális esetben nem zavar a rivaldafény, de itt, miközben érzem hogy folyik le a hátamról a víz, és szedem össze a kis tudatmorzsákat, hogy lefeszítve tartsam magam, nem túl kellemes. Szerencsére az egyik srác megszólít, beszélgetünk, igyekszik elterelni a gondolataimat. Marosvásárhelyről jött ide tanulni, mehetne külföldre, de ő inkább megy haza. Neki is volt motorbalesete, még a hegeket is meg akarja mutatni....:-) Így végül is a segítségével könnyebben lehetett a varratszedésen is átesni. Nem mellesleg, nem csodálatos a srác hozzáállása?!

     Rögtön utána röntgen. Ez pikk-pakk megy, de valami gép elromlott, mindenki vár a leletekre vagy félórát. Noh mindegy, vissza a doktorhoz és a nővérkéhez. Miközben várom a papírokat  teljesen fesztelenül hangzik el a következő beszélgetés (a nevet megváltoztattam):

A csinos nővérke nagyban gépel valamit, jön hozzá egy kollegája és kérdezi:

-Noh mi az eredmény, Andi?!

-Huhh bazd meg, negatív szerencsére!

-Uhh, de örülök neki, rossz lett volna ha elmész szülni!

-Tudod mikor szülök meg egy ilyet ebben az országban! Itt helyben befekszem, elvetetem, azt szevasz!

Egy szemfelcsillanással kevesebb lett.

     Egyébként a napok szépen telnek, minden nap egy újabb kis siker. Mankó már abszolút nem kell. Miután a varratszedés mellett leszedték a kezemről a gipszet is, egy pár dolog könnyebbé vált. Igaz, fogni még nem tudok semmit sem, ami negyed kilónál nehezebb. Amikor meglátogatnak, automatikusan nyújtom a kezem, ez nagy hiba :) Általában feljajjdulok a kézfogásokkor :)       

 A cipőfűzőkötés továbbra sem megy. A megnyomorított bordák még mindg aktívan tiltakoznak a hajolgatás ellen, de hát ez legyen a legnagyobb gond.

     Szerdán meglátogat a Szerv. Felveszik a a vallomásom, nagyon kedvesek, korrektek. Sajnos azonban úgy tűnik egy bűntetést nem fogk megúszni. Hiába mondom, h vazze, megcsúsztam, másban nem lett kár, betartottam a szabályokat, stb., stb. ez valszeg nem segít. A tárgyalásig viszont még sok idő van, addig elhozhatom végre a motort a telephelyről, ahol tárolják. A telephely egy privát cégé és az őrzésnek is vaskos díja van, viszont ez tárgyalható, és meg lehet beszélni okosba -mondja a hely alkalmazottja.....Isteneeeeeem! A cég valszeg valaki "haveré". Komolyan, azt hittem, ilyen csak az amerikai filmekben van. A Főnök este már nincs ott csak a kulisok. Egy diszkrét cetli; mennyit hagyjak ott.... Este vissza is adom a kölcsönmotort. Még egy fárasztó és piti tárgyalás a kaucióról, aztán ezzel is végzek. Sokba van ez a baleset.....

   Az arcomon már csak az orromnál és a kilyukadt/összevart ajkaimon látszik a sérülés. A többit befedi a szakmunkásszakáll :) Ezekkel még szenvedek, főleg a szájammal, nem sokára onnan is kikerülnek a varratok, és akkor lassan tényleg csak a felpuhult orrom, a megvastagodott szám, és az egyenlőre törött fogam fog külsőre a balesetre emlékeztetni.

Csütörtökön, pénteken, újabb szájkezeléseken vagyok túl, Azt hiszem, annyit elmondhatok, hogy ilyen fogorvost és szájsebészt kívánok mindenkinek (ha már egyszer szükség van rájuk). Pénteken, két hét után kikerülnek a varratok is a szájból. Ez óriási dolog. Sajnos a fogszabályozó még négy hétig lesz elválaszthatatlan társam, és csak ez után lesz a fogpótlás. A napsütést meg felejtsem el, amíg minden hegesedik. Viva nyár...! :-) Viszont már csak három nap, és ugrik a szaki bajusz :)

    Szintén pénteken konstatálom, hogy valahol a Jánosban maradt az összes létező igazolványom még múlt hét hétfőn... Mivel a becstelen megtaláló elfeljetette postára adni (jogsi, személyi, lakcímkártya, bankkártyák, forgalmi, stb.), jelenleg nem létezem...:) Kénytelen vagyok bemenni az örsre, ahol pont összefutok azzal a rendőrrel, aki bár nem volt szolgálatban, elsőnek ért a baleset színhelyére. Így legalább van lehetőségem személyesen is megköszönni a munkáját. További jó a rosszban: az okmányirodánál kapom a tippet, ha úgy gondolom, hogy ellopták és nem elhagytam az iratokat, feljelentést követően ingyenes bizonyos papírok pótlása. Még szerencse, hogy valóban ellopták őket. Amúgy az ügyintézés pikk-pakk megy, nem kell sokat várni, nincs nagy bürokrácia, az ügyintézők kedvesek. 

Tiszta vicc, de amíg a személyi, lakcímkártya pótlása ingyenes, a jogsi meg 4000HUF, addig a bankkártya letiltása és új igénylése 10 rongy az Unicreditnél.....Kissé aránytalan...

     Lassan ritkulni fognak a posztok, ahogy a felépülés az utolsó, lassabb, kevésbé látványos, finom státuszába érkezik. Ez úton köszönöm viszont mindenkinek már most, aki gondolt rám, segített, ez nagyon sokat segít a gyors felépülésben. De ezt majd egy másik bejegyzésben bővebben :)

Időben az írások eddig el voltak csúszva ca. egy hetet. Most tartunk végre a jelenben, csak mert esetleg az elején nem volt egyértelmű :)

Addig is, ha tetsztett ez az írás, oszd meg, lájkold, hadd jusson el minél többekhez. Ki tudja, talán valakinek segít! :)

Schumy