2014. júl 01.

Az előzmények

írta: schumy9
Az előzmények

Ahhoz, hogy megértsd, miért írok, fontos tudni, honnan is jövök, és hova is tartok, hova tartottam a baleset előtt.

Ha ezen a részen átrágod magad, meglesz a jutalmad, mint Pinokkiónak a fafűrész, a Texasi láncfűrészesről pedig azt fogod hinni, hogy ez az RTL bulvárhíradója....

     Mint az első bejegyzésben írtam, 29 éves vagyok, idáig zömmel Ausztriában éltem és dolgoztam. Pont most mondtam fel, ezek, az immár kórházban, rehabilitációval töltött hetek a felmondásom hetei. Hát, nem így képzeltem a búcsút a cégtől! Hogy miért térek haza? Mi vár rám? Ez megérne egy külön blogot....Ami a fontos, úgy gondolom, egy idő után mindenkinek el kell döntenie, hogy a pénz vagy a hazája, családja, barátai, a magánélete számítanak-e jobban. Nekem az utóbbiak. Így egy társammal összefogva saját vállalkozásban gondolkozunk. Indultunk egy uniós projektben, már az utolsóelőtti körben vagyunk. A szóbeli prezentáció ideje....jövő hét...:)

     Azt gondolom, megvan mindenem, ami egy sikeres, és boldog élethez kell. Itt az ideje, hogy egy kicsit a magánéletemre, és ne a kontómra koncentráljak. Szeretek ismerkedni. Ahogy mondani szokták: Arnold Schwarzenegger és Woody Allen keveréke vagyok. Testem mint az utóbbié, dumám mint Arnoldé....Szóval az egyetlen, amire az ismerkedésekkor számíthatok az a mosolyom és a szövegem. De leginkább a mosolyomra. Ebben semmi csoda nincs: Anyuék annó igen vaskos összegért hozatták rendbe. Én csak arra emlékszem -azontúl hogy az alsó protkó egy, a felső másfélévig volt elválaszthatatlan társam-, hogy a fogorvos a hasát fogta, amikor meglátta a fogaimat....Én ugyan azzal vígasztaltam magam, hogy biztos, csak hagymát pucolt épp, ezért könnyezik, de aztán bevallotta, hogy ilyen rendetlenség még a kamasz lánya szobájában sincs, mint az én számban......

     Szeretek sportolni, szeretem az extrém sportokat, a kalandokat. Szabadidőmben búvárkodom, raftingolok, lovagolok, sziklát mászok. Szóval szeretem a kihívásokat, a kalandokat, az élményeket gyűjteni. Mindezek azonban soha nem léphetnek át egy határt. Minden sportot igyekszem a legnagyobb körültekintéssel végezni, és csak egy bizonyos kockázatot bevállalni.

Így van ez a motorozással is:

17 évesen megszereztem 125 cm3-re a jogosítványt, majd egy kisebb baleset után egészen két évvel ezelőttig nem ültem többet motorra. Nem kívántam. Két évvel ezelőtt volt nyáron egy kis szabadidőm, így megcsináltam az "A korlátlan" kategóriát is, ami minden motor vezetésére feljogosít. A jogsi letétele után nem volt többet lehetőségem motorra ülni, egészen idén májusig, amikor is ellenálhatatlan vágy mondta, hogy igen, üljek újra motorra, pattanjak nyeregbe!

Kibéreltem egy motort, pont azt amin annó vizsgáztam, egy Suzuki GS 500. Semi extra. Nem túl gyors, nem túl lassú. Pont kezdőknek való.

     Mint okleveles síoktató tudom, mennyire fontos egy új mozgás elsajátítása, illetve az elfeledett mozgásformák előhívása. Csak fokozatosan terhelve, fokozatosan, egyre több inger elébe menni. Az élményeket pedig feldolgozva, a leüllepedésre elég időt hagyva szabad csak új szintekre lépni.

     Pár órán keresztül más sem csináltam, mint a madaras parkolójában gyakoroltam újra kanyarodni, fordulni, fékezni, kis sebességnél bedőlni, stb. Igyekeztem a rutin pályán lévő feladatokat felfrissíteni. Ezután elmentem kisforgalmú utakon motorozni. Esztergom, Párkány, Visegrád, majd végül egy vasárnap nyugiban: Budapest. Hála Isten minden rendben volt.

Más alkalommal már utast is vittem. Szintén hétvége volt, kora reggel. Természetesen minden alkalommal volt rajtam sisak, kesztyű, kabát, motoros cipő, alkohol semmi, az utason is.

Így határoztuk el az egyik legjobb barátom feleségével, egyik hétvégén ketten, két motorral lemegyünk a Balcsira....és itt kezdődik el valójában blog.

Ha eddig eljutottál, gratulálok, vége a száraz, leíró részeknek, jöhet a vér, a baleset az izgalom. Jack Bauer csak pislogni fog! Holnap megírom! :)

 

Szólj hozzá

inspiráció előzmény újrakezdés motorsport motorbaleset pozitív szemlélet